Thursday, December 1, 2022
No menu items!
More

    Egy maroknyi Svájc

    Must Read

    Fortiana
    Fortiana
    "I think I'm a survivor type. I can thank this to the fact that I always worked on something that I could learn wisdom from."

    Hát persze, hogy Svájcról, a legtöbb embernek a hegyek, a tehenek a sajt, svájci óra, svájci bicska, svájci sapka és a mennyei csokoládé jut eszébe legelőször. Azért a valóság ennél egy kicsit szélesebb skálát mutat, de tény, hogy ezek jellemzőek a svájci életben.

    Már nem voltam hamvas, ifjú leányzó, mikor a sors egy duplacsavarral Svájcba repített. Hiába volt kedvenc tantárgyam még a középiskolában is a földrajz, erről az országról igen keveset tanultunk. De az is lehet, hogy csak én nem jegyeztem meg, vagy elfelejtettem? A lényegen mit sem változtat. Sosem állt szándékomban ebben az országban dolgozni, élni. Nagyvonalakban tudtam, hogy – többek közt – Svájc is olyan ország, amely számomra elérhetetlen. Így aztán én a homokba dugtam a fejem, mint egy strucc, s azt hittem, ha nem foglalkozok az ország híreivel, akkor megóvom magam a csalódástól, miszerint sosem láthatom, sosem ismerhetem meg Svájc gyöngyszemeit.

    S lám – lám! Már túljutottam életem delén, mikor a sors ezüsttálcán nyújtotta a lehetőséget számomra. Kaptam kereken három napot arra, hogy eldöntsem, elfogadom-e a felkínált lehetőséget, és egy héten belül megkezdem a munkát ebben a hegyektől körülvett, csodálatosan vadregényes, lenyűgöző országban.

    Középiskolában volt egy kedvenc tanárom, akire ma is meleg szível emlékszem, Kövesdi Andornak hívták. Ő mindig olyan remek tanácsokat tudott adni az életre vonatkozóan, hogy vétek lett volna nem emlékezni rá. Ebben a sorsdöntő szituációban megjelent lelki szemeim előtt és azt mondta: „Ne hezitálj! Mi veszítenivalód van? Ha nem jön össze, még mindig van hova hazajönnöd! Ha nem próbálod meg, sosem fogod megtudni, hogy megálltad volna-e a helyed!”  S ekkor, ahogy a magyar mondja: behunytam a szemem, befogtam a fülem és zsupsz beleugrottam a kellős közepébe, az esélytelenek nyugalmával. Ennek immár több, mint 7 esztendeje, s azóta annyi szépet láttam, hogy azt gondolom, ha nyugdíjas leszek, megírom a memoárjaimban. Feltett szándékom, hogy a munkám során tapasztaltak és a látottak egy-egy külön könyvben kapnak majd helyet, mielőtt az örök feledésbe merülnének.

    Tarpasi vár ősszel. Graubünden. - Egy maroknyi Svájc - Chill Out Magazine
    Tarpasi vár ősszel. Graubünden.

    Ha valaki azt gondolja, hogy ezalatt a nyúlfarknyi idő alatt maradt lehetőségem arra, hogy csak egy icipicit is utánanézzek alapvető tudnivalóknak az országról, hát ki kell ábrándítsam.

    Tartson a kedves olvasó felelőtlennek, ostobának stb.! Vállalom! Úgy érkeztem, hogy semmit nem tudtam Svájcról. S ha akkor tudom mindazt, amit most, lehet, sosem merek belevágni a nagy kalandba. Ám nem győzök hálát adni a sorsnak, amiért ide vezényelt.

    Azt hiszem, akkor vagyok korrekt, ha megemlítem az első munkaadóm (már elköltözött az örök hegycsúcsokra), aki megkérdezte tőlem, jártam-e már korábban Svájcban? S mikor bevallottam, hogy nem, és szinte semmit nem tudok az országáról, csak annyit mondott, ha tudunk jól együtt dolgozni, bemutatja nekem hazája legszebb részeit. Megtartotta a szavát, – hála neki és a teremtőnek is!

    Tévedés azt hinni, hogy minden úgy ment, mint a karikacsapás. Svájc egy nagyon zárt társadalom. Ennek ugyan ellentmond a temérdek vendégmunkás, a rengeteg náció jelenléte, ám a külföldieket igen ritka esetben fogadják be. Bármit teszünk is, mi mindig csak külföldiek, idegenek maradunk a szemükben. Elfogadják a jelenlétünket, mert tudják, a munkánkra szükség van, de csak ritka esetben nyílnak meg, s akkor is csupán kicsikét engednek magukból látni. Nos, én ilyen alapvető információk hiányában érkeztem és kezdtem meg mindennapi tevékenységem.

    Meilen a Zürichsee mellett. Az első munka és lakóhelyem.  - Egy maroknyi Svájc - Chill Out Magazine
    Meilen a Zürichsee mellett. Az első munka és lakóhelyem.

    Legnagyobb gondot a nyelvismeret hiánya okozott. Köztudott, hogy Svájcban 4 különböző nyelv van, amely mindegyike hivatalos. Ezek a német, a francia, az olasz és Graubünden Kantonban a rétoromán.

    Ha azt mondják német, mindenki a „hohdajcsra” gondol. Na a „sviccerdücsnek” egészen más a hangzása. Csak pislogtam, mikor a hivatalos papírok kitöltésénél németül kérdeztek. Azt hittem valahol a világ más szegletében vagyok, mert egy kukkot nem értettem. Aztán szépen megkértem az illetőket, hogy beszéljenek velem „hohdajcsba”. Ez ment is 5 szó erejéig, de utána simán visszaváltottak a saját nyelvükre. Ma már csak mosolygok ezeken az eseteken. Már magam is használok sok itteni szót. Ilyen pl. a mendig, zístik, dunstig, frittig, zamstig, szundig, na a kedvencemet, a túzig-ot ki ne felejtsem!! S hogy mindenki értse miről van szó, a hét hat napja szerda kivételével, mert a Mittwoch az Mittwoch.  A túzig, pedig 1000-et jelent. De ha itt az ember telefonál, az álütte, ha felöltözik, az allége, ha felfele megyek az obedure. Na, nem szaporítom a szót. Szóval, kezdek svájciasodni. Ezt az is bizonyítja, hogy egyre több „Betlerbrief-et” kapok, ami azt jelenti, hogy megkérnek mindenféle adományozásra. S ha csak egyetlenegyszer is adományozol, nem szabadulsz a lavinától.

    Nos, kedvenc exfőnököm már az első munkahét után látta, hogy tudunk mi együtt dolgozni, nem is akárhogy, így már el is kezdte a bemutatót. A felesége is és ő is egész életükben menő-manók voltak, rengeteget kirándultak gyalogosan és lovon is. Ezután mindenhova hármasban mentünk, s ez így volt rendjén.

    Májusban kezdtem el dolgozni, és szeptember volt, – mint most is – amikor egy felejthetetlen élményt nyújtottak nekem. Hálás vagyok érte!

     

    A Säntis egy darabja. - Egy maroknyi Svájc - Chill Out Magazine
    A Säntis egy darabja.

    Ahol ilyen magaslatok vannak, ott az állatokat tavasszal felviszik a magaslati legelőkre, az Alpokra. 1500 m felett már olyan friss a levegő, hogy az ember tüdeje is köszönetet mond.

    Az állatok szívesen legelésznek a hegyoldalakon és adják a tápláló tejet, amiből aztán a hegyi emberek a Sennerek elkészítik a finomabbnál finomabb és különleges sajtokat. A rengeteg mozgás következtében az állatok húsa nem válik zsírossá, sőt különleges zamatot kap. Tavasztól ősz kezdetéig a jószágok a szabad levegőn vannak. De a hegyekben korábban érkezik a tél. A hóesés beállta előtt nagy ünnepség, mintegy hálaadás keretében, lehajtják az állatokat a faluba. Megható tisztelgés ez az állatok előtt, akik táplálékkal látják el az embert a téli időszakban. Ekkor az állatoké a főszerep. Ez az un. Alpabfahrt.

    A teheneket sok esetben feldíszítik, szép virágkoronát kapnak és a kolompjuk is ki lesz díszítve. Bár ez nem mindenütt szokás.

    Prettigaui tehenek. - Egy maroknyi Svájc - Chill Out Magazine
    Prettigaui tehenek.

    Hosszas készülődés előzi meg a lehajtást, hisz a koronának sok km-en keresztül is tartania kell. Az ünnepnapon gyönyörűen felékesítik a jószágokat, sokszor több mint 10 km-t is gyalogolnak, mire leérnek a faluba. Nem csak az állatok öltöznek díszbe. A Bauerek és a Sennerek is hagyományos ünnepi öltözéket viselnek, s csoportokba tömörülve kísérik le jószágaikat a hegyről. Menet közben „énekelnek”. Ám a dalnak nincs szövege, magasabb és mélyebb hangokat hallatva több szólamban csodásan dúdolnak.

    Alpabtrieb Urnesch. (Sötét nadrágosok a Bauerek (parasztok) Sárganadrágosok a Sennerek (sajtkészítők). - Egy maroknyi Svájc - Chill Out Magazine
    Alpabtrieb Urnesch. (Sötét nadrágosok a Bauerek (parasztok) Sárganadrágosok a Sennerek (sajtkészítők).

    A levonulásnál először jönnek a gyerekek a kisebb állatokkal, pl. kecskékkel, csikókkal, amelyek odafenn születtek a nyár folyamán.

    Kis Senner kecskékkel. - Egy maroknyi Svájc - Chill Out Magazine
    Kis Senner kecskékkel.

    Az őszkezdet rendkívüli látványossága ez. Ahol megrendezésre kerül a nyilvánosság számára, oda távoli helyekről buszok sokasága viszi az érdeklődőket. Sok esetben több mint 10 ezer ember is kíváncsi egy ilyen eseményre.

    Sajtkészítő eszközök. - Egy maroknyi Svájc - Chill Out Magazine
    Sajtkészítő eszközök.

    A szépen sorjában megérkező embereket és állatokat a falu főterén zenekari muzsika köszönti. Miután minden ember és minden állat megérkezik, nagy mulatságot rendeznek, ezzel is hálát adva, a nyári szaporulatért, tejért, sajtért, azaz a télre való élelmiszerekért.

    Appenzelli zenekar Urneschben. - Egy maroknyi Svájc - Chill Out Magazine
    Appenzelli zenekar Urneschben.

    Meghatóan szép hagyománya ez Svájcnak. Érzékeny ember lévén, nekem mindig összeszorul a torkom, mikor egy-egy érkező csoportot látok. Ebben benne van az állatok tisztelete, értékelése, és a hálaadás a természetnek is.

    A hagyományok ápolása, megőrzése és továbbvitele mindenütt dicsérendő, hiszen ez a jövő számára rendkívül fontos, mert múlt nélkül nincs sem jelen, sem jövő.

    Gyerekek Apenzelli viseletben az urneschi Alpabfahrt után. - Egy maroknyi Svájc - Chill Out Magazine
    Gyerekek Apenzelli viseletben az urneschi Alpabfahrt után.
    - Advertisement -

    Latest News

    The Rubik’s Cube and its inventor

    Sok felfedező születtett már, és igen sok hasznos és leleményes ötletet valósítottak meg. Hogy melyik találmány hozza meg a tervezőjének az ismertséget és a világsikert? Azt sohasem lehet előre tudni, nincs biztos recept. A Rubik-kocka olyan logikai találmány, amely sokunkat rabul ejtett gyerekként. Sőt vannak, akik felnőttkorukra sem nőtték ki a kockához fűződő ragaszkodásukat.
    - Advertisement -

    More Articles Like This

    - Advertisement -